A pikkelylevelű örökzöldek (tuják, hamisciprusok) legismertebb kártevője a tujafúró aranymoly (Argyresthia thuiella). Ez a kb. 0,5 cm nagyságú molylepke június-júliusban rajzik, a nőstények pedig tojásaikat a pikkelylevelek közé rakják le, általában közel a hajtáscsúcshoz. A kikelő, néhány mm-es hernyók július végétől berágják magukat a hajtások belsejébe, ahol ezt követően aknaszerű járatot készítenek, és áttelelnek. A következő évben késő tavasszal, nyár elején bebábozódnak, majd júniustól jelennek meg az új nemzedék lepkéi. A károsítás következtében a tuja, hamisciprus és boróka hajtásvégei elszáradnak, felületükön helyenként lyukak láthatók, belsejük pedig üreges, így ellenfényben áttetsző, és ürüklékszemcséket tartalmaz. Ezen tünetek alapján a kiszáradás, a tápanyaghiány és a fagy által okozott elváltozások jól elkülöníthetők a molylárvák kártételétől (képen). A védekezés legcélravezetőbb módja a sövényként ültetett növények rendszeres nyírása, illetve általánosságban a károsított vagy fertőzésgyanús, elszíneződő hajtások legkésőbb május közepéig történő eltávolítása és megsemmisítése. Vegyi védekezésre a nyár második felében kerülhet sor, lehetőleg akkor, amikor a tojásból kikelt lárvák még nem rágták be magukat a hajtások belsejébe. Indokolt esetben, kizárólag erős fertőzéskor permetezésre az Actara 25 WG mint szabadforgalmú készítmény, a II. forgalmi kategóriájú szerek közül pedig a Bi 58 EC, a Danadim Progress és a Mospilan 20 SP jöhetnek szóba. A kezeléseket június és július közepén érdemes végezni.

A pajzstetvek közül Parthenolecanium fajok pl. a tuján és a tiszafán fordulhatnak elő. Ezeknek 3-6 mm nagyságú, teknő alakú, barna pajzsuk van, és a hajtásokon találhatóak meg (képen). A lárvák kb. 1 mm-esek, világosabb színűek. A pajzstetvek szívogatása következtében a hajtások torzulnak, sárgulnak, súlyosabb esetben elhalnak, illetve ragacsos mézharmat jelenik meg a felületükön. Védekezésre addig van lehetőség, amíg az áttelelő lárvák pajzsa nem alakult még ki (április közepe). Ezt követően már csak a nyár második felében, kb. július végén lehet hatékonyan védekezni, amikor a lárvák rajzása megindul. A növényvédő szerek közül nyugalmi időszakban a Vektafid A, július második felében pedig az Actara 25 WG, a Bi 58 EC, a Danadim Progress és a Mospilan 20 SP használható.

A tuja és tiszafa mellett a borókát és a hamisciprust is károsíthatja a boróka-pajzstetű (Carulaspis juniperi). Igen elterjedt faj, amely sokszor okoz súlyos károkat az említett növényeken. A tápnövényeken 1-2 mm nagyságú, fehér pajzsok láthatók (gyakran tömegesen), melyek védelmében szívogat a kártevő. A károsítás következménye száradás és lombvesztés. Az erősen fertőzött növényeket vagy azok részeit érdemesebb megsemmisíteni, mielőtt a kártevő tovább terjedne róluk. Gyengébb károsítás esetén a Parthenolecanium fajok elleni szerek használhatók: Vektafid A a nyugalmi időszakban, illetve június-júliusban a rajzó lárvák gyérítésére a szisztémikus készítmények.

A tuják közül elsősorban az óriás (Thuja plicata) és a nyugati tuját (Thuja occidentalis) fertőzheti meg a didimaszcellás betegség kórokozója (Didymascella thujina). Kezdetben egy-egy pikkelylevél sárgulása figyelhető meg az alsó hajtásokon, majd fokozatosan hajtássárgulás jelentkezik, és apró, fekete, 1-2 mm-es, ovális termőtestek jelennek meg a leveleken. Ezeket a fertőzött hajtásokat legkésőbb májusig el kell távolítani, és meg kell semmisíteni. A kórokozó fellépésére elsősorban csapadékos években lehet számítani. Ilyenkor többször megismételt, gombaölő szeres permetezésre is szükség lehet az év folyamán.

A tuján kívül a borókát és a hamisciprust is megtámadhatja a kabatínás betegség kórokozója (Kabatina thujae). Ez esetben a hajtáscsúcsok kifakulnak, majd elhalnak. A pikkelyleveleken tizedmilliméter nagyságú fekete foltok jelennek meg, a fertőzött hajtások alapi részén a szár belseje elbarnul. A fertőzött részek időben történő eltávolítása itt is alapvető fontosságú. Május közepétől a nyár elején, főleg csapadékos időben néhány permetezés szükségessé válhat. A két betegség elleni permetezés Topsin-M 70 WP-vel és Polyram DF-fel történhet.
Mind a mechanikai, mind pedig a kémiai védekezést a szomszédokkal összehangoltan kell végezni, mert csak így várható kielégítő eredmény. Emellett különösen fontos annak hangsúlyozása, hogy a tuják gombás betegségei sokszor csak másodlagosan jelentkeznek a nem megfelelő kondícióban tartott, gyenge növényeken. Éppen ezért a kémiai védekezés helyett inkább az optimális termőhely megválasztásra, a megfelelő víz- és tápanyag-utánpótlásra és a szakszerű növényápolásra összpontosítsunk!

Oldal: Tuják nővényvédelme
fenyőcsemete, málna fajták - © 2008 - 2024 - fenyok-rabagyarmat.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat